Címke: kiállni magamért
-
Igen, én is kártyavárat építek! – Empátia a gyakorlatban
Ketten beszélgetünk. Két nő. Mi történik velünk. Kik hogyan beszéltek akkor. Nem az a kérdés, mit mondtak, mert mindenki megtanulta már életközepe felé, hogy mit tud hol kimondani, hogy ne legyen baj. Ne legyen konfliktus. De ahogy mondja, az sok mindent elárul a bensőjében mocorgó dolgokról, azt nehezebb eltakarni. Ahogy a szépirodalomban nem a cselekménytől,…
-
Vonzásban – Ha mindig az hallom, ami nekem jólesik
Én Téged nagyon szeretlek! Szeretlek! Mondod! S mondod megint és mondod megint! Érzem, ahogy megy be, ahogy jön be, ahogy nyom meg, ahogy indít, terel valami felé ez a végtelenül egyszerű mondat! Azt hiszem, ha valaki folyamatosan ezt hallja, nem tud úgy tenni, hogy ne kezdjen el maga is viszontszeretni! Nincs annál jobb, mint ezt…
Hozzászólás
-
Mit vihetek haza a csoport melegségéből? – Miben segíthet nekem?
Amikor hosszú idő után újra találkozunk egy csoportban, amikor ott elmondhatjuk azt, mivel jöttünk otthonról, akkor gyakran beindul egy panaszkodás. Elmondjuk először csak finoman a teljesen egzakt felháborító eseményeket, melyek érnek nagyobb közösségi színtereken, szeretjük ezt úgy nevezni, hogy ebben az országban vagy a mai világban. Aztán elmondjuk a nagyobb családi huzavonákat, ki vár el…
Hozzászólás
-
Ez csak az én történetem? – Az élet mélysége és könnyedsége
Amikor leülök és átgondolom egy kicsit mi is az én történetem, ki vagyok én, mitől vagyok az, aki, akkor egy kicsit elveszek magamban. Megérint saját esetlegességem. A múltban, akkor, az miért pont akkor történt, miért fájt annyira, s most miért még mindig, vagy most már miért nem. Milyen ajándékokat kaptam az életemben, melyeket vettem már…
Hozzászólás
-
Megállni a fényhez – Árnyékban vagy a fényben? Döntés a teljességért
Ott álljak meg, ahol árnyék van? Ott nem izzadok annyira? Nem látnak annyian? Ahol észre se veszik, hogy vagyok? Vagy álljak meg, ott, ahol nem fázok? Álljak meg a fényben, hogy arcomat simogathassa és bejuthasson a szívembe? Nehezen tuszkolom ki magam időnként a fénybe, pedig amikor ott vagyok, akkor vagyok teljes. Olyankor meg is nyugszom…
Hozzászólás
-
Mennyi bátorság kell még? – Írás és gyógyulás
Gyerekkoromban nem volt szokásom írni, csak egy levélre emlékszem, amit nem adtam át, pedig csak oda kellett volna menni és megkérdezni, mi ez, miért bántok így velem? Kamaszkoromban magamnak írtam. Verseket. Szenvedésemtől csepegett. Magam is undorodtam tőle, azt gondoltam, ez nem is én vagyok. Majd sokkal később, amikor már gyerekeim felnőttekké érettek, kezdtem megint írni.…
Hozzászólás
-
Változni csak lassan, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes – Erős vágy és akarat a változás hajtóereje
Ez jutott eszembe. A nagy változások pici pontokkal kezdődnek. Ha szeretnél valamiben változást, ne ijedj meg előre nagyságától. A változtatásról azt képzeljük elsőre, hogy az valami nagyon tervezett, valami nagyon bonyolult, nehézkes folyamat. Pedig az igazán nagy változások nem feltétlenül nagy döntésekkel történnek. Utólag, akár egy évre visszatekintve nem tudod megállapítani, mi is volt a…
Hozzászólás
VÁLTOZNITUD 
Hozzászólás