Címke: felnőtté válás
-
Szembenézés – Szinte csak igazolványképek
Amikor elkészülnek és kezembe veszem, már csak abban reménykedem, hogy most nem hat annyira mélyre. Mert ha a friss igazolványképemre ránézek, mindig azzal próbálkozom, hogy elhiggyem, ez nem én vagyok. Évek múlva sem így fogok kinézni, biztatom magamat, mert alapvetően nem akarnék szemmel verni embert, ezeken a képeken meg mintha ezt mutatnák belőlem. Aztán most…
-
Anyapótló szerepek – avagy munka-magánélet egyensúly
30 körül voltam. Menedzserként jól futottam. A legnagyobb cégeknél könyvvizsgáltunk. Volt egy nyugdíj előtt tíz évvel dolgozó kedves vezetőnő, aki támogatott, kedvelt is. Neki nem volt saját lánya. Mindig a munkájáért élt. Mégis félt, hogy nyelvtudáshiány miatt nem tud az állásában maradni nyugdíjáig. Mit kezd a nyugdíjáig, ha kirúgják? Ez a félelme határozta meg napjait.…
Hozzászólás
-
Elfogadom, hogy megengedtem…- Mikor tudtam nemcsak megengedést, hanem elfogadást is megélni?
Azt vettem észre, hogy akkor, amikor van saját rendszerem. Vannak elképzeléseim, vannak terveim. Egy természetben elképzelt élethelyzettel tudom megint jól leírni a különbséget. Ha nincs meg a fejemben, a szívemben miért vagyok most úton, akkor is lehet szemlélődni, nézegetni, járni az erdőben. Az pedig egy megértett helyzet már felnőtt korban, hogy néhány dologhoz vakfoltjaim vannak…
Hozzászólás
-
Megállni a fényhez – Árnyékban vagy a fényben? Döntés a teljességért
Ott álljak meg, ahol árnyék van? Ott nem izzadok annyira? Nem látnak annyian? Ahol észre se veszik, hogy vagyok? Vagy álljak meg, ott, ahol nem fázok? Álljak meg a fényben, hogy arcomat simogathassa és bejuthasson a szívembe? Nehezen tuszkolom ki magam időnként a fénybe, pedig amikor ott vagyok, akkor vagyok teljes. Olyankor meg is nyugszom…
Hozzászólás
-
Mennyi bátorság kell még? – Írás és gyógyulás
Gyerekkoromban nem volt szokásom írni, csak egy levélre emlékszem, amit nem adtam át, pedig csak oda kellett volna menni és megkérdezni, mi ez, miért bántok így velem? Kamaszkoromban magamnak írtam. Verseket. Szenvedésemtől csepegett. Magam is undorodtam tőle, azt gondoltam, ez nem is én vagyok. Majd sokkal később, amikor már gyerekeim felnőttekké érettek, kezdtem megint írni.…
Hozzászólás
-
Változni csak lassan, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes – Erős vágy és akarat a változás hajtóereje
Ez jutott eszembe. A nagy változások pici pontokkal kezdődnek. Ha szeretnél valamiben változást, ne ijedj meg előre nagyságától. A változtatásról azt képzeljük elsőre, hogy az valami nagyon tervezett, valami nagyon bonyolult, nehézkes folyamat. Pedig az igazán nagy változások nem feltétlenül nagy döntésekkel történnek. Utólag, akár egy évre visszatekintve nem tudod megállapítani, mi is volt a…
Hozzászólás
VÁLTOZNITUD 
Hozzászólás