Címke: bátorság
-
Szembenézés – Szinte csak igazolványképek
Amikor elkészülnek és kezembe veszem, már csak abban reménykedem, hogy most nem hat annyira mélyre. Mert ha a friss igazolványképemre ránézek, mindig azzal próbálkozom, hogy elhiggyem, ez nem én vagyok. Évek múlva sem így fogok kinézni, biztatom magamat, mert alapvetően nem akarnék szemmel verni embert, ezeken a képeken meg mintha ezt mutatnák belőlem. Aztán most…
-
Együtt és külön – Türelem és várakozás
Ülök egy csoportban. Folyik a beszélgetés. Valaki elmondott valamit. Neki ebből elege van. Nem csinálja tovább. Értem. Megértem. Közben érzem, hogy jönnek elő a gondolatok. Sőt még azok sem. Csak jönnének. Még a testérzetek sem tudtak kialakulni. Még csak az van, mint amikor egy bezárt ajtó mögötti ismerős szoba hat rám. Amikor tudom, mik vannak…
Hozzászólás
-
Várj kérlek egy üveg borral! – Mondj el mindent s haladj tovább!
Várj kérlek egy üveg borral! Várj, hogy én vihessek hozzá aszalt almát! Várj azzal, hogy van egy fészked! Várj azzal, hogy begubózhatok hozzád, s elmesélhesd, mi volt a nehéz, mi volt a szép, ki mit mondott, s hogy álltál ott, s figyelted kinek a szemét, kinek a kezét! Mondd ezt el nekem, ha hozzád elmegyek!…
Hozzászólás
-
Elhatározás – Az utolsó cigaretta?
El kellett ma nyomjam. Az utolsó cigarettát. Voltak elképzeléseim, mikor fogom megtenni. Majd amikor lesz munkám, vagy amikor sikerül költöznöm. Mindkettő olyan helyzet, amiből egy is elég egyszerre az életedben. Aztán, egy nap jött egy harmadik döntés. El kellett magamnak mondjam, mi a párkapcsolat. El kellett magamnak mondjam, miben sérültem attól, hogy magyarázkodnom kellett. Kellett…
Hozzászólás
-
Elfogadom, hogy megengedtem…- Mikor tudtam nemcsak megengedést, hanem elfogadást is megélni?
Azt vettem észre, hogy akkor, amikor van saját rendszerem. Vannak elképzeléseim, vannak terveim. Egy természetben elképzelt élethelyzettel tudom megint jól leírni a különbséget. Ha nincs meg a fejemben, a szívemben miért vagyok most úton, akkor is lehet szemlélődni, nézegetni, járni az erdőben. Az pedig egy megértett helyzet már felnőtt korban, hogy néhány dologhoz vakfoltjaim vannak…
Hozzászólás
-
Megállni a fényhez – Árnyékban vagy a fényben? Döntés a teljességért
Ott álljak meg, ahol árnyék van? Ott nem izzadok annyira? Nem látnak annyian? Ahol észre se veszik, hogy vagyok? Vagy álljak meg, ott, ahol nem fázok? Álljak meg a fényben, hogy arcomat simogathassa és bejuthasson a szívembe? Nehezen tuszkolom ki magam időnként a fénybe, pedig amikor ott vagyok, akkor vagyok teljes. Olyankor meg is nyugszom…
Hozzászólás
-
Mennyi bátorság kell még? – Írás és gyógyulás
Gyerekkoromban nem volt szokásom írni, csak egy levélre emlékszem, amit nem adtam át, pedig csak oda kellett volna menni és megkérdezni, mi ez, miért bántok így velem? Kamaszkoromban magamnak írtam. Verseket. Szenvedésemtől csepegett. Magam is undorodtam tőle, azt gondoltam, ez nem is én vagyok. Majd sokkal később, amikor már gyerekeim felnőttekké érettek, kezdtem megint írni.…
Hozzászólás
VÁLTOZNITUD 
Hozzászólás