VÁLTOZNITUD

Ahogy meglátok egy kisgyereket, mászni, kapaszkodni, anyjára nézni, apjára nézni, valami lepattanós érzés jön. Nem tudok másra nézni, lekattanok az eseményekről, és a kisgyerek körül rezgek. Nem akarok messze menni tőle, figyelem, hogyan reagál, tudok-e neki valami nyugtató nézést adni, hogyan rezonál a hangomra, nyitott-e egyáltalán rám.

Árulom a házunkat, s fiatal családok jöttek mostanában többször is kisgyerekkel megnézni. Az első élményem az volt, amikor két kislány, óvodáskorúak tértek be hozzánk. Az előszobában, ahogy a cipőjüket levették, én beszéltem persze a felnőttekhez, de a lényeg a kiscipő levétele volt. Merre fognak a házban elindulni? Nem csúsznak-e el harisnyás lábukkal, stb. Aztán később egy másik család épp egy egyéves fiúval jött, na akkor megint kész voltam! Ha nem volt biztos a dolgában mászott, rángatta a cserépkályha kallantyúját, el-elment, de oda mindig visszatért. Ahogy kackiásan kiegyenesedett, karját hátra lendítve, mert az egyensúlyérzék még erősen fejlődött a szintén zoknis lábakon, nehezített pályás kerámiaburkolaton, az nekem maga volt a filmélmény, saját életemből.

Visszajött minden emlék, ahogy a fiam csak 15 hónaposan kezdett el járni, mert mászott, sajátos löködő mozdulattal haladt féltérden. A mozgás, a kíváncsiság vágya! Azt valami nagyon édes dolog nézni!

Aztán elmentek, az egyik család már biztos nem fog ideköltözni, a másik még talán.

Aztán közben eszembe jutott, hogy az én fiam volt még talán féléves, amikor egyszer visszatértek hozzánk az eladók, akiktől mi vettük a házat. Nekik akkor még csak egy lányuk volt, iskolába készült, nem terveztek többet. Leült az asszony velem a gyerekszoba parkettájára és csak nézte a fiamat. Nyár volt! Azt mondta akkor, hogy neki kell még egy gyerek, ezt az élményt még szeretné magának. Tudta, hogy mi a gyerekvárás miatt költöztünk, tudott ő már előtte biztos sok mindent, de ott az a pillanat, ami hosszú percekig, félóráig tartott, befejezett az ő lelkében valamit. És igen, később találkoztunk vásárlás közben itt-ott, tudtam, hogy megszületett és kisfiú. Amikor az én fiam járt tízévesként dzsúdóra, ő akkor kezdett valami mást ott, abban a sportegyesületben.

Szóval eszembe jutott, hogy családi házak miért keletkeznek. Ezekért az édes pillanatokért! A mi házunknak márcsak ez lesz a története, hogy a kisgyerekek birtokbaveszik?

Várom a visszahívásukat.