VÁLTOZNITUD

30 körül voltam. Menedzserként jól futottam. A legnagyobb cégeknél könyvvizsgáltunk.

Volt egy nyugdíj előtt tíz évvel dolgozó kedves vezetőnő, aki támogatott, kedvelt is. Neki nem volt saját lánya. Mindig a munkájáért élt. Mégis félt, hogy nyelvtudáshiány miatt nem tud az állásában maradni nyugdíjáig. Mit kezd a nyugdíjáig, ha kirúgják? Ez a félelme határozta meg napjait.

Sokat cigarettázott és sokat dolgozott. Igyekezett, mindig képezte magát, de a nyelvtudásban már úgy érezte nem fog tudni versenyezni a fiatalabbakkal. Márpedig a nyelvtudás alapmotívum multinacionális cégnél vezető beosztásban.

Akkor, gyerekvállalás előtt, azt gondoltam az ő példáját is látva, hogy nem fogok visszarohanni a gyerekek mellől dolgozni. Feltenni az életem a munkára, miközben nem vagyok valósan a gyerekeim mellett, másnak kell „vigyázni rájuk”, kísérgetni programokra (voltam 20 évesen babysitter), nem, ez nem lehet az én életprogramom. Akkor én elhagynám magam. Azt a magam, aki nyugodtan szeretne reggel a tükör előtt készülni. A tegnapi nap folytatására.

Ő, a nyugdíj előtt álló vezetőnő, sokat mosolygott rám, szívesen hallgatott, amikor egyszer nagyot hibáztam, óvatosan kezdte el, nehogy megszégyenítsen.

Jó, ma is rá gondolni. Mivel szerettem, átéreztem kínlódását, sajátomnak éreztem. Olyannyira, hogy már csak ő érte sem akartam visszamenni abba a verklibe, ahol majd 50 fölött ne érjek semmit. Ne érjek majd semmit azon a munkaerőpiacon, ahol évtizedekig kepesztettem, miközben a gyerekeim meg másért kepeszthettek.

Sok más is volt, de az ő élete és kedvessége egy volt, ami segített és aki mellett nagylánynak éreztem magam. A számviteli feladatokat soha nem úgy beszéltük meg, hogy ez a mély kapocs bármiképp is sérülhetett volna.

Most lassan én figyelem magamban, kinek vagyok én egy élet, nemcsak egy ember. Ki néz rám úgy, ahogy annak idején én néztem, amikor beléptem irodája ajtaján.

Van néha ez az élményem.

Igyekszem felelős lenni, nem elszaladni előle és nem is túltolni.

Ezekben az anyapótló szerepekben az a jó, hogy nagyon sokat adnak és kevés benne a görcs. Szabad kapcsolatok. Csak ha mindkettőnknek van ez a fura megérzése, akkor működik.

Voltak/Vannak ilyen anyák, nagymamák, akik nem vérszerintiek, de tették a dolgukat az életedben? Vagy apák/nagypapák?