VÁLTOZNITUD

Ülök egy csoportban. Folyik a beszélgetés.

Valaki elmondott valamit. Neki ebből elege van. Nem csinálja tovább. Értem. Megértem.

Közben érzem, hogy jönnek elő a gondolatok. Sőt még azok sem. Csak jönnének. Még a testérzetek sem tudtak kialakulni.

Még csak az van, mint amikor egy bezárt ajtó mögötti ismerős szoba hat rám. Amikor tudom, mik vannak a szobában, csak még nem tudom, hogy hat rám, ha belépek. Enyém a szoba, többször jártam bent. Most még sem tudom, ha kinyitom az ajtót, mit fogok most a szobában észrevenni. Talán csak a régi szekrény sötétsége, talán csak a fotel kényelme, talán csak a szőnyeg mintája fog meg, vagy az ablakon besütő napsugárban táncoló porszemeket veszem észre.

Mind ott lehetnek, de mégsem tudom, ha kinyílik az ajtó, melyikre vetődik rá a pillantásom. Melyik fogja a tekintetem magához ragasztani. Fogok-e sóhajtani, fogok-e elmosolyodni, fogok-e valami újra gondolni. Sürgetés, vesz-e elő, hogy kinyissam a szekrény fiókját, vagy a fotelba szeretnék leülni, vagy a napsugár fényében táncoló porszemeket fogom-e élvezni, esetleg pont koszossá teszik a szobát.

Nem tudtam ott, a kijelentés állapotában, melyik fog most hatni, de tudtam, lassan nyílok magamfelé, lassan jönnek a reakcióim.

Közben láttam a többiek szemét is, akik szintén a saját szobájuk küszöbén álldogáltak.

Ott álltunk együtt és mégis külön-külön.

Aztán pergett persze a történet megdolgozása, ahogy a filmek is peregnek. A nézők mindig kicsit résztvevők is, a film élménye mindenkire úgy hat, ahogy ő nézi a filmet. Ebben a filmben a szereplők is mi voltunk, de azok is, akik kicsit igyekeztek távolítani, rendszerbe is tenni azt, ami ott elhangzott. A nézői is voltunk saját filmünknek.

Ma ez a filmélmény annyit jelent, hogy jó film volt. Tanulságos, mégha nehéz is.

Ettől a tegnapi egész nap is tanulságos és nehéz is volt.

Ez az életszakasza a csoportnak is tanulságos és nehéz is.

Az én tapasztalásom is tanulságos is és nehéz is.

Együtt voltunk és külön-külön is.

Ismerős? Tudni, mit nyitogat ki most bennem az, ami itt történik? Mennyire tudok ott és akkor az adott helyzetre reagálni és nem a szobáim mélységében elveszni? Mennyi nyugalmat ad, hogy vannak régi megéléseim, melyeket már ismerek?