VÁLTOZNITUD

Amikor üres a hűtő, legalábbis gyümölcs nincs benne, s nincs kedvem a mai nap elképzelt rendje után még azt is belerakni a napba, hogy lemenjek a piacra ma, mert holnap meg ugye nem lesz, akkor olyan kedvetlen vagyok. Tudom, hogy ma kellene lemenni. Nem akarom. Borítja a már magamban megbékélt napirendet. Borítja a nap hangulatát. Nem illik ma bele az étkezésről, akár az egészséges étkezésről való gondoskodás. Most nem a hasunkkal akarok foglalkozni.

Aztán hat a lányom arca. Elképzelem, ahogy ma visszajön, itt lesz megint pár nap, s ő ül a konyhaasztalnál és vágja a dinnyét falatokra, és összehúzódik a szája, és nyeli és magyaráz valamit közben, vagy csak a telefonján hallgat valamit, vagy csetel. S közben eszi a dinnyét.

Ekkor már megvan a döntés a fejemben. Ott, majd akkor, úgy 10 után lemegyek a piacra.

Az ilyen döntések napi szinten történnek, néha magamért, néha a gyerekekért, néha a páromért.

Van, amikor azután ott marad az elképzelt finomság, nem kellett mégsem. Olyankor azt mondom, legközelebb visszafogom magam, nincs értelme.

De igazából csak kicsit kell legyek egyedül, s mikor megint jön valaki, akkor megint megérkezik már jövetele előtt az elképzelt arca, s nekem bolond jó érzés, hogy ilyen jó nekem, jön valaki, s én akarok adni valamit, s ami a legegyszerűbb, a leginkább bevált, az az étel.

Pedig olyan jó lenne beszédet is adni.

Az nem mindig sikerül. De az étel azért egy út hozzá. Amit meg tudok tenni, azt tegyem meg.

Az étel mit jelent számodra? Visszautasítás az, ha valaki egyszerűen nem kéri azt, amit adni akarsz? A beszélgetések elindulását, az egymásrafigyelést milyen helyzetekkel tudod segíteni?